A legfontosabb, hogy ne siettessük a javulást: kedvencünk bizalmát lassan tudjuk csak elnyerni, de semmihez sem fogható az érzés, amikor végül boldognak látjuk őket, hála a terápiának.

Szomorú tény, hogy sok állat szenved a rossz bánásmódtól. Nem csak a fizikai bántalmazás tartozik ide: sokan egyszerűen elhanyagolják háziállataikat. Ha a rossz bánásmód a korai, szenzitív életszakaszban történik, életre szóló nyomot hagyhat kedvencünkben, még akkor is, ha azután új környezetbe kerül.

Egy felnőtt állat könnyebben túlteszi magát a rossz emlékeken, de a fiatal, befolyásolható állat lelkében az ilyen helyzetek mély nyomot hagynak: sokáig tart, míg begubózása oldódik, és nagyon valószínű, hogy soha nem fog teljesen megbízni az emberekben.

Mit jelent a rossz bánásmód?

A rossz bánásmód többféleképpen nyilvánulhat meg:

• Indokolatlanul korai elválasztás az anyától
• Szociális elszigeteltség (részleges vagy teljes)
• Megfelelő tanulási tapasztalatok hiánya
• Fogságban tartás (kikötve, illetve túl kicsi ketrecben vagy kennelben tartás)
• Verbális vagy fizikai bántalmazás (kiabálás, ütlegelés)
• Nem megfelelő tartási körülmények (élelem, higiénia, gondozás)
• Indokolatlan stressz, pánik vagy fájdalom okozása

Kedvencünk hogyan reagál minderre?

Legyen az kutya, macska, vagy bármely más faj, a rossz bánásmódra egyformán reagálnak: bizalmatlanság, visszahúzódó viselkedés, fizikai inaktivitás, depresszió. Az ilyen „leigázott” kutya vagy macska gyakran a sarokban gubbaszt, és nincs mersze felfedezni szűkebb környezetét, életterét. Ez a félelem kiterjedhet a külvilágra is, emiatt agorafóbiásnak (nyílt tértől való rettegés) tűnik az állat. Túlzott óvatosság, befelé fordulás, csöndes visszahúzódás jellemzi viselkedésüket.

A fentiekben az általános jeleket ismertettük. Vannak azonban specifikus jelek is, melyek sejteni engedik a korábban átélt rossz élmények jellegét is. Például, ha egy fiatal kutyát vagy macskát minden nap hosszú időre magára hagynak, akkor annyira rettegni fog az ilyen helyzetektől, hogy túlzott mértékben ragaszkodni fog gazdájához és határtalanul kétségbeesik, ha el kell válnia tőle.

Az a cica, akit élete első 7 hetében nem érintett emberi kéz, sosem lesz ideális házi kedvenc. Ha pedig ebben az időszakban rosszul bánnak vele, akkor élete végéig tartózkodó lesz az idegenekkel szemben. A kutyákra ugyanez igaz, de a kritikus időszak náluk a 12-14 hetes korra tehető. A bántalmazás vagy elhanyagolás közvetett módon is ártalmas: a rossz bánásmódból adódó viselkedésproblémák akár az állat életét is veszélyeztethetik, hiszen az érintett ebek nem tudják, hogy egy-egy adott szituációban hogyan kell viselkedni.

Rehabilitáció: hogyan segíthetünk rajtuk?

Mit tegyünk, ha korábban bántalmazott, rossz körülmények közül mentett állatot fogadunk be? A legfontosabb, hogy ne várjuk, hogy egy nap alatt minden megoldódik, és ne számítsunk tökéletes eredményre hosszú távon sem. Akár egy évbe is telhet, míg egy magába forduló, rossz körülmények közül mentett állat barátságos házi kedvenccé válik. Ne várjunk csodát: a korábban bántalmazott, szocializálatlan, vagy elhanyagolt állatka lehet, hogy elfogadja, sőt nagyon fogja szeretni gazdiját és annak családját, de kicsi az esélye, hogy mindenkivel túláradóan barátságos, társaságkedvelő természetű lesz.

Az ilyen terápiás foglalkozás nagyon hálás feladat: akik megtapasztalják, milyen érzés megmenteni, majd boldogabbá tenni egy szerencsétlen kis állat életét, sosem bánják meg döntésüket.

Hogyan fogj hozzá?

• Éreztesd kedvenceddel, hogy nagyon szereted!
• Hagyd, hogy lassan szokja meg új helyét, sose kényszerítsd semmire!
• Védd meg kedvencedet mindentől, amitől fél!
• Növeld (ön)bizalmát úgy, hogy olyan szituációkat teremtesz számára, melyekben sikeresnek érezheti magát. Könnyű feladatokkal kezdj, és apró lépésekben haladj előre!
• Igyekezz tisztán, érthetően kommunikálni vele!
• Mindig biztosíts számára elegendő mozgást és egészséges étrendet!
• Legyen egy olyan kuckója (kosara, ágya, stb.), ahová bármikor elvonulhat!
• Mindig halk, nyugodt hangon beszélj hozzá! A kiabálástól egyetlen vezényszó sem lesz hatékonyabb!
• Esténként, etetés előtt próbáld ki az alábbi módszert: menj be egy csendes szobába kedvenceddel. Csukj be minden olyan ajtót, ami lehetővé tenné számára, hogy túlságosan eltávolodjon tőled. Könnyen lehet, hogy be fog bújni valamelyik bútor alá. Ülj le és kezdj el olvasni egy jó könyvet. Legyen a kezed ügyében valami finom jutalomfalat. Tedd le a falatot a földre és óvatosan csúsztasd felé. Ha egy mancs kinyúl a rejtekhely alól, akkor már jó úton jársz a siker felé. Közeledésének minden bátortalan lépését újabb falattal jutalmazd. Ez a legjobb módszer arra, hogy elnyerd bizalmát. Sose próbáld siettetni a dolgokat.
• Ha kedvenced kétségbeesik az egyedülléttől, intézd úgy, hogy legyen mivel elfoglalnia magát, amíg te távol vagy! (Rágócsontok, játékok, egy másik állat, akivel játszhat, stb.)
• Ha kedvenced fél az idegenektől, védd meg őt jó szándékú nyomulásuktól!
• Az első időkben „ingyen” adj neki mindent, legyen az egy jutalomfalat, egy játék, vagy akár egy dicséret. Még ne kelljen feladatokat megoldania a jutalomért cserébe!
• Kedvenced bizalmának elnyeréséhez nagyszerű módszer a klikker-tréning. Ez a fajta tanítás lehetővé teszi, hogy kedvenced magától találja ki, mik azok a cselekedetek, amelyért klikk, azaz jutalom jár. Amikor egyszer csak megérti a játék szabályait, már jobban fogja szeretni a játékot, mint magát a jutalmat. Eleinte csak klikkelést és jutalomfalatot használj, a szóbeli vezényszavakat csak később kapcsold a tanításhoz.
• Biztosíts elegendő mozgást kedvenced számára. Egy kutyának nem csak sétára, hanem futásra is szüksége van, minden nap. Ha cicád van, játékkal próbáld lefárasztani, hogy levezethesse ragadozó energiáit. Akár kutya, akár cica: a mozgás boldoggá teszi, és ha elfárad, biztosan nem fog rosszalkodni.

Amikor az első lépéseken túl vagy, és kedvenceden már látszik a javulás, el lehet kezdeni hozzászoktatni kisállatunkat mindahhoz, amitől korábban félt. Azt, ami azelőtt negatív érzéseket váltott ki belőle, most pozitív, de legalábbis semleges élményekhez kell kapcsolnunk számára. Például: ha kutyánk retteg az autós utazástól, akkor beszálláskor ne csapjunk nagy hűhót, viselkedjünk természetesen és az autóban adjunk neki jutalomfalatot.

Konrad Lorenz etológus egyszer azt mondta: „a művészet és a tudomány nem elég – türelem az alapja mindennek”. Ez különösen igaz a rossz körülmények közül mentett állatok rehabilitációja esetében. Az ilyen állatokkal való foglalkozás nagy kihívást jelent, hiszen nem tiszta lappal indulunk. Szerencsére vannak esetek, mikor kedvencünk viselkedésében teljes pálfordulás következik be, az esély tehát megvan, de keményebben kell dolgoznunk azért, hogy a korábbi rossz tapasztalatok helyett kedvencünk új, pozitív élményeket szerezzen, s megtanuljon beilleszkedni a normális életbe