2011. 06. 07.

"Rendkívüli szomorúsággal és gyásszal indult az év családunk számára, - elveszítettük szeretett családtagunkat hosszú betegség után Mayát, akiről itt is megemlékeztünk és szívünkben örökké élni fog!

Iszonyú űr jött helyére, kongó csend és fájdalom…Az első ember, akinek levelet írtam Zsuzsa volt, akitől pontosan azt a lelki támogatást kaptam, amire szükségem volt. Kisfiam csak így hívja "FoxisZsuzsa". Már mi is, ráragadt ez a név.

Amikor megláttam, ki lakik nála ideiglenesben...nehéz leírnom azt a pillanatot. Igaz, csak fotón láttam Őt, akit Priznicnek neveztek el. Sok hányattatás után fogadták be magukhoz,  amiért amíg élek  köszönettel tartozom, mert ki tudja, hol és mi lenne Vele..mint annyi más, szerencsétlen sorsú társával.

Vívódtam pár hetet, hogy hogyan is néz ki, ha elveszített családtagunk helyére 1-2 hónap elteltével másik foxi jön, de azt hiszem, és már vallom is, az számít, hogy az ember mennyire tartja életben hű barátja emlékét a szívében és mennyire tiszteli meg a végső búcsúnál.

Nincs nap, hogy ne emlegetnénk Mayánkat, de kutya nélkül 1 hónapig bírtuk

Mindenképpen olyan társat szerettünk volna, aki minket választ, nem mi őt. Akit a Sors hozzánk vezérel valamilyen módon. Rengeteg fotót átnéztem, de minduntalan ahhoz a bizonyos Valakihez kanyarodtam vissza...aztán eljött a személyes találkozás. És tudtuk: Ő az, Ő és senki más!

Priznic nálunk a Masni nevet kapta, ragaszkodva családunkban az "M" kezdőbetűs kutyanevekhez és persze tudós-kópé fejéhez, amihez ez a név ugrott be rögtön.

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a Foximentésnek, azon belül Zsuzsának, "Foxis Zsuzsának". Már amennyire egy családtagot meg lehet "köszönni". Azt hiszem, egy élet kevés rá! Hogy törődtek vele, lelkiismeretesen és vigyázva, ahogy nagyon-nagyon kevesen. Köszönjük mindenkinek, aki közreműködött Priznic-Masni családunk előtti életében, még azoknak is, akik kitették az utcára, mert náluk úgysem tudta volna meg, milyen a szeretettel teli kutyaélet.

Masni egy tüneményes, imádnivaló foxi, a "lányom", aki első perctől kezdve hihetetlen bizalommal volt irántunk. Köszönhetően a Zsuzsánál töltött 1 évnek kiegyensúlyozott, barátságos, érdeklődő, gyönyörű szép kutyust kaptunk.

Napról napra növekvő önbizalommal vette birtokba kertjét, házát, ágyát, a mi ágyunkat, minket.

Már ott tartunk, hogy vendégségbe nem is miattunk jönnek, hanem miatta. Kisfiam, Alexander az ő igazi falkavezére, csüng minden szaván, mozdulatán, minden balhéban együtt vannak, én pedig takarítok utánuk, mint "anya".

Köszönjük, hogy nálunk lehet ez a csodálatos kiskutya, akivel teljes az életünk.

Masniról, akinek lételeme a labada, még annyit: egyetlen labda van, amihez megérkezése óta hozzá sem ér: a Maya sírján lévő zöld focilabda.

Zsu, Alexander, Masnifoxi"